A W180-as széria, a Daimler-Benz 1954 és 1959 között gyártott luxus szedánja volt. A modellt kifejezetten 120-as széria utódjának szánták, annak is egy magasabbra pozicionált utódjaként kezdték el árulni 1954 márciusában. Elődjéhez képest nagyobb, már 6 hengeres motort, illetve megnövelt tengelytávot kapott, ami jelentősen hozzájárult a hátsó ülésen utazók kényelméhez. A egytorkú karburátorral szerelt 220a modellek gyártása 1956-ban fejeződött be, őket váltotta az enyhén módosított, erősebb, akár már dupla karburátoros 220s modellek. Az újabb modell, a 4 fokozatú kormányváltón kívül már kapható volt  Hydrak automata sebességváltóval is, külső megjelenését tekintve pedig egy fokkal díszesebb volt elődjénél. A W180-as széria kapható volt szedán, coupé, valamint cabrio kivitelben is, ezekből összesen 84 ezer darab felett adtak el. 

A modell egyike volt azon modelleknek, amelyek a „Ponton” becenevet kapták. A “Pontonstílus” egyfajta szakítás volt a főként 1930-as évekre jellemző karosszéria tervezésekkel, hiszen ezen modelleknél a sárvédőt, valamint a küszöböt az autó karosszériájába integrálták. Ezen volt az első modellje a Mercedesnek, amelyben alkalmazták a gyűrődési zóna koncepcióját, amelyet Barényi Béla szabadalmaztatott tervei alapján tudták kivitelezni. Ennek lényege, hogy a karosszéria deformálódással nyeli el az ütközés energiáját, ezzel csökkentve a súlyos kimeneteleket. Bár ezen modell még kezdetlegesen alkalmazta a koncepciót, későbbi modellekben standardá vált, napjainkban pedig megkerülhetetlen eleme az autógyártásnak.