Enzo Ferrari

„Il secondo é il primo dei perdenti”
(A második helyezett, az első vesztes)
/Enzo Anselmo Giuseppe Maria Ferrari/

1988. augusztus 14-én elhunyt Enzo Ferrari.

Enzo Modenában született 1898-ban és maga is ersenyző volt. Első versenyén 1919-ben indult, majd pár évvel később aratta első győzelmét, a Circuito del Savio-n, már az Alfa Romeo pilótájaként.

Ezekben az években történt az is, hogy egy verseny után találkozott Francesco Baracca (1. világháborús olasz ászpilóta) édesanyjával, Paolina Baraccával, aki felajánlotta neki, hogy használhatja a fia által legendássá vált ágaskodó ló emblémát, ami majd szerencsét hoz neki. A világszerte ismertté vált embléma azóta is helyet kap minden modellen.

Saját istállóját, a Scuderia Ferrarit 1929-ben alapította meg, ám a csapat ekkor még Alfa Romeo versenyautókkal indult. A közös munka 10 évig tartott, végül a nézeteltérések miatt Ferrari 1939- ben elindította saját vállalatát, amely kezdetben Auto Avio Costruzioni néven működött. A teljes függetlenedés 1943-ban jött el, amikor lejárt a 4 éves korlátozás a Ferrari néven történő autók gyártására. Az első versenyautójuk, a 125 S, 1947-ben készült el. Ami 1500 cm³-es, V12-es motorja 118 lóerőt adott le 6800-as fordulaton.

A Ferrari történetének egy másik fontos dátuma 1950. A debütálás a Formula–1-es világbajnokságban a cég hírnevének az alapja lett. Azóta is a Ferrari az egyetlen csapat, amely a világbajnokság első szezonja óta folyamatosan jelen van.

A következő években/évtizedekben Il Grande Vecchio folyamatosan építette cége legendáját, mind az utcai autók és mind a versenypályák világában.

Enzo Ferrari 1988-ban bekövetkezett halála előtt még láthatta az 1987-ben bemutatott F40-et is. Ez lett az utolsó olyan utcai Ferrari, amelyet személyesen ő hagyott jóvá.

Il Commendatore 90 évesen hunyt el Modena városában. Halálhírét két nappal később, a szűk családi körben megartott temetés követően, közölték a sajtóval.