Ekkor jött nagyon jól, a korábban adózási szempontok miatt létrehozott leányvállalat, a Grantura Engineering Limited, ugyanis az a cég nem került be az eljárás alá. Bernard Wiliams-nek sikerült meggyőzni a hitelezőket, hogy adjanak hozzáférést az üvegszál sablonokhoz, illetve a félig kész kasztnikhoz. Belementek, így jónéhány autó elkészülhetett még 1963 vége és ’64 eleje között. A legtöbb munkás és vezető ragaszkodtak a céghez és maradtak, annak reményében, hogy TVR egyszer profitábilis lesz. 1963 első negyedévében létrejött a Grantura Plastics Limited. Ettől a pontól kezdve ők kezelték az üvegszálas sablonokat. Szintén 1963-ban egy új részvényes, Richard Barnaby tárgyalni kezdett Tony Rolt őrnaggyal a Ferguson Developments alapítójával, egy új, összkerekes, V8-as TVR-ről. Barnaby megkérte David Hives-t, hogy csináljon ennek az új modellnek egy kasztnit. Hives eleget tett a kérésnek, de a TVR-nek nem állt rendelkezésére megfelelő anyagi háttér egy ilyen projekt véghezviteléhez. Később kiderült, hogy az ezredes nem csak a TVR-nek árulta el a terveit. A Jensen Motors-al később megalkották a Jensen FF típust. A cég anyagi felépülését segítette, hogy Londonban viszonteladóra talált James Boothby személyében.

Miután Dick Monnich rendezte sorait, ismért partneri viszonyba kerültek a TVR-rel. Az amerikai férfi el is látogatott Blackpoolba, hogy elújságolja egyik kollégája, Andrew Jackson Griffith egy Ford 289-es motor installációjával ügyködik egy mk3-as Grantura kasztniba. Erre a kombinációra a későbbiekben csak Griffith 200-as szériaként hivatkozik a világ. 1963 októberében készült el az első Griffith prototípus. Az autó teljesítmény ámulatba ejtő volt és minden elvárást felülmúlt. A karosszéria és a fék a mk3-as Grantura széria alkatrészei maradtak és érezhetően kevésnek bizonyult a V8-as motor mellé. Látták, hogy V8-as motorral igen potensnek bizonyult az autó. Ez után 3 motor nélküli kasztnit küldtek New York-ba. ’64 márciusában Hives Long Island-be ment, hogy segítsen Bob Cumberford-nak levédetni a Griffith 600-ast, továbbá segített a gyártósor elkészítésében George Clark-nak, Griffith szerelőjének. Az autó a new yorki Nemzetközi Autó Show-n debütált. Ezt követően létrejött a long islandi Griffith gyár ahol beszerelték a Grffith-ekbe a V8-as Ford motorokat. A Griffith-ek megjelenésével a gyárnak gyorsabban kellett termelnie, mint valaha. Éppen ezért vették fel Timothy Knott őrnagyot, hogy felügyelje a munkafolyamatokat, mely nem okozott gondot neki a munkások körében a katonai múltja miatt. 1964 szeptember elsején Hives hazatért Nagy Britanniába és szinte azonnal nekifogott a Griffith 400-asok tervezésének. Az eredeti TVR logót is ebben az időben tervezte Bob Hallett és John Baillie. A TVR sorsát megpecsételte, hogy autóik megbízhatatlanok voltak (nem feltétlen csak voltak…)1964-ben elkezdtek özönleni a vásárlói panaszok. A dokkmunkások sztrájkja pedig szinte ellehetetlenítették Griffith importálási ambícióit. Griffith ezután képtelen volt a fizetni a Fordnak, emiatt nem szállított le több motort a 200-asok gyártásához. Az egyébként is küszködő TVR-nek ez adta meg a kegyelemdöfést. ’64 szeptemberében bejelentették, hogy a gyártást leállítják és bezárják a gyárat. Novemberben felszámolás alá került a cég.

Hogy megtudd, hogy alakult a TVR további sorsa ezen nehéz időszak után, iratkozz fel a hírlevelünkre: