Ezt a Bogarat te sem tudnád lecsapni – #1 rész

Az autóipari-politika szüleménye

1930-as években járunk. Németországban kezdenek helyreállni az első világháború okozta állapotok, megkezdődik a gazdasági virágzás. Beindulnak a hatalmas, a német kormány megbízásából születő beruházások, mint például a tömegturizmusi, lakásépítési vagy éppen infrastrukturális kezdeményezések, autópályaépítés. Viszont mit ér az autópálya, ha nincs aki használja? Természetesen, ekkoriban már nem volt lehetetlen autómobilt beszerezni, sőt Németország több neves gyártóval is büszkélkedhetett (mint például a Daimler-Benz, Auto Union, vagy éppen a BMW), ugyanakkor itt sem volt teljes a paletta. Hiányzott egy mindenki számára, könnyen megengedhető, „hazai” autó. A hiány pótlására pedig a német kormány pályázatot hirdetett meg. A kiírás egy olcsó, tömegek számára készített „népautóról” szólt. A megbízást 1934-ben Ferdinánd Porsche kapta meg, akik neki is álltak a munkának. 1938-ra el is készült a KdF-Wagen, a „Volkswagen Bogár” első példánya. Az autó egy egyszerű, alacsony fogyasztású, léghűtéses, farmotorral szerelt négyüléses jármű volt, amely az Autobahnon akár 100 km/h körüli utazósebességet is képes lett volna elérni. A sorozatgyártás, terv szerint 1939-ben indult volna, az újonnan épített wolfsburgi gyárban, ezt azonban a kirobbanó háború meghiúsította, a gyárat a háborús termelésre állították át, a KdF-Wagenből pedig mindössze pár darab készült, melyet kifejezetten katonai használat szántak.

Háború utáni felépülés

1945 május 8. Az európai fronton véget ér a második világháború. A világ ünnepel, ahogy a szövetséges csapatok folyamatosan vonulnak be Németországba és fedezik fel a magukra hagyott, valamint a bombázások áldozatául esett gyárakat. Wolfsburg városát, valamint az ottani gyárat az amerikai csapatok már 45 áprilisában bevették, majd később az angolok felügyelete alá került a térség. A brit csapatok júniusban átvették az ellenőrzést az amerikaiaktól Wolfsburgban és az itteni gyárban rá is találtak a kis méretű, „bogárhátú” prototípusra. Előkerültek a modellel kapcsolatos feljegyzések, részletek, ezek alapján pedig, a brit csapatot vezető Ivan Hirst őrnagy számára hamar világossá vált, miért is nagyszerű a kisautó. Az őrnagy, a vezetőség elé vitte a kisautót, valamint a koncepciót, miszerint egy ilyen, olcsó, könnyen szervizelhető, kedvező fogyasztású jármű gyártása pont ideális lenne. Ennek oka, hogy nem csupán az ilyen autókra való igényt elégítenék ki a térségben, de munkalehetőséget is biztosítanának rengeteg ember számára. A döntés megszületett, a projekt jóvá lett hagyva, a Bogarat pedig már 1945 decemberében elkezdték gyártani.