A farmer, aki Forma-1-es világbajnok lett. Jim Clark személyisége rendkívül összetett, kettős volt. Egyrészről a versenypályák sztárja, egy igazi küzdő alkat, más részről pedig egy farmer, aki boldogan gazdálkodott a földjén, és egyáltalán nem zavarta, ha sáros lett a lába. Ha megkérdezték Clarkot, milyen világbajnoknak lenni, azt mondta, hogy a bajnokság valójában semmit sem jelent. Ő volt a mezőny csendes, alázatos figurája.
1936. március 4-én született a hatvanas évek Forma-1-es versenyeinek legnagyobb sztárja. Az 1959-es Le Mans-i 24 óráson mutatkozott be a magasabb szintű versenyzésben. Az ösztönei és az autó iránti érzéke Clarkot nemcsak világklasszissá, hanem sokoldalúvá is tette. Sportkocsik, rally autók, túraautók, Formula 1 autók – mindegyiket elsajátította.
1962-ben megnyerte első F1-es futamait, 1963-ban és 1965-ben pedig világbajnoki címet ünnepelhetett, ráadásul imponáló magabiztossággal, mindkét évben a maximális megszerezhető pontszámmal. A világbajnoki címei mellett megnyerte az Indianapolis 500-at is az Egyesült Államokban. Ezzel együtt ő az egyetlen pilóta, aki ugyanabban az évben szerezte meg az F1 és az Indy 500 győzelmét. Ez utóbbi versenyen Clark a 200-ból 190 kört az élen töltve, két perccel előzte meg a másodikként befutó Parnelli Jonest. Ez volt az Indy 500-ak történetének egyik legnagyobb fölénnyel megszerzett győzelme.
Kibontakozó sikertörténete 1968-ban hirtelen és tragikus véget ért. A Forma-1-es szezon szünetében Clark egy Forma-2-es nagydíjon vett részt Nyugat-Németországban. Az ötödik körben autójával letért a pályáról és a fáknak csapódott. Halálosan megsebesült és meghalt, mielőtt kórházba vihették volna. Mindössze 32 éves volt.
A baleset okát teljesen sosem sikerült tisztázni, a nyomozók arra a következtetésre jutottak, hogy a leeresztett hátsó gumiabroncs a legvalószínűbb magyarázat. A vezetői hiba lehetőségét Clark társai elutasították, akik nem voltak hajlandók elhinni, hogy a ragyogó skót képes ilyen hibára.
Eredményei kiállták az idők próbáját. 72 Forma-1-es nagydíjon 25 győzelmet és 33 pole pozíciót szerzett. Az 1963-as bajnoki szezonban elért 70%-os győzelmi arányát még senkinek sem sikerült felülmúlni. Azok, akik mellette versenyeztek és azok, akik szorosan együttműködtek vele, mind egyetértettek abban, hogy egyedülálló tudása volt arról, hogyan lehet maximalizálni a rendelkezésre álló gépet.
Különös kapocs fűzi Clarkot Ayrton Senna, háromszoros Forma1 világbajnokhoz, aki úgy nyilatkozott, hogy Jim Clark az ő hőse volt. 1994-ben Senna élete kísértetiesen hasonló körülmények között ért véget, amikor a San Marino-i nagydíjon balesetet szenvedett, és 34 évesen elhunyt.
Mindketten fénykorukban távozó, nagyszerű versenyzők voltak, és a róluk szóló legendák azóta is élnek. A történelem legnagyobb autóversenyzője körüli vitákban biztosan szerepel Clark és Senna neve is.