1990 őszén a Daimler-Benz, a Párizsi autószalonon hatlmas büszkeséggel mutatta be a legújabb W124-esét. Az autót, amely első ránézésre talán nem is különbözik olyan sokban egy addigra már 5 éves „taxi-Mercitől”. Azonban, ahogy az autóhoz közelebb ér az ember, netán bele-beleolvas a prospektusba, akkor kerekedik el csak igazán a szeme. A kiállított autó ugyanis nem csupán egy egyszerű facelift, és az sem véletlen, hogy a Daimler mérnökei mellett feltűnhetnek Porsche mérnökök is. Ez ugyanis egy több részletében is átszabott erősebb, vadabb 124-es Merci, az 500 E.
Problémák Sindelfingenben
A 124-es szériát 1984-ben mutatták be. Egy közepes méretű luxusszedán volt, melyet a W123-as méltó utódjának szántak, és amelyet a kiváló mérnöki munka, az elnyűhetetlenség, valamint a kortalan dizájn jellemzett. Egy rendkívül időtálló modell volt, amely több mint 10 évig alkotta a Mercedes termékpalettájának részét és még ma, 30 évvel később is számos példánnyal futhat össze az ember, ha nyitott szemmel jár.
Népszerűsége nem véletlen, motorkínálatok széles választékával rendelhető volt a típus, így szinte minden piaci szereplő megtalálta a saját céljának megfelelőt. Már a kezdetektől fogva kérhető volt 2 literes és 2,3 literes 4 hengeres, illetve 2,6 és 3 literes 6 hengeres benzinmotorral, de a dízel kínálat sem maradt el, elérhető volt a 2 literes, illetve a 2,3 literes 4 hengeres, valamint a 3 literes 6 hengeres verzió is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a korabeli luxusszedánok legmeghatározóbb autója volt, kifinomultsága, kényelme, valamint eleganciája miatt sokan ezen autóhoz kezdték mérni a többi gyártó termékeit is. Szinte csak egy dolog hiányzott, de az az idő előrehaladtával egyre inkább.
A 90-es évekhez közeledve a BMW hatalmas előnyre kezdett szert tenni az 5-ös szériával. Az M5 egy erős, gyors, izgalmas választás volt azok számára, akik nem akartak kompromisszumot kötni a sebesség és a kényelem oltárán. Sor-6-os, 3,5-3,7 literes motorja 315-340 lóerő leadására volt képes, végsebessége pedig csak azért állt meg 250km/h-nál, mert gyárilag le lett limitálva. Ezen modellel még az akkoriban kapható legerősebb 3 literes, 24 szelepes 124-esek sem tudta felvenni a versenyt. Az M5 sikerét, valamint az ilyen autók utáni vágyat észlelve, Stuttgartban is megszületett a döntés: építeni kell egy erősebb, magasabb teljesítményű limuzint, amely képes felvenni a versenyt a bajor gyártó termékeivel. Ráadásul egy olyan autó kellett, amely továbbra is hordozza a Mercedes-ekre jellemző eleganciát, komfortot, diszkréciót.
A projekt megtervezése mondhatni gond nélkül indult, ugyanis az új sportszedánt tekintve a 124-es széria méreteit, adottságait pont megfelelőnek gondolták a mérnökök. Ráadásul az erősebb erőforrás kérdésében is rendelkezésre állt házon belül a megoldás, a M119-es 5 literes V8-as motor, amelyet az 500E a Sauber C9-es versenyautótól örökölt meg. Ezen kívül több alkatrészt (köztük például a nagyobb fékeket) is megörökölt az 500 SL-től, és szinte csak egy dolog hiányzott a projekt kivitelezéshez. A kapacitás.
Problémák Zuffenhausenben
A Porsche már a 70-es években szerette volna bővíteni termékpalettáját, mégpedig egy olyan sportautóval, amit a 911-es széria alá pozícionáltak volna. Egy olcsóbb, több ember számára elérhető modellt szerettek volna létrehozni, így született meg először a Volkswagennel közösen megalkotott 914-es. Az autóból bár sok kelt el, de az orrmotoros 924-es, vagy a még későbbi 944-es már nem érte el a kitűzött célokat. 1993-ra odáig fajult a helyzet, hogy a Porsche eladásai 14 ezer darabra estek vissza, amely az 1986-os 50 ezer darabos eladást tekintve hatalmas port kavarhatott a stuttgarti cégen belül. Annak érdekében, hogy a megelőzzék több gyár bezárását, a Porsche más gyártóktól is elfogadott megbízásokat, többek között a Daimler-Benz is felkereste őket. Ők ugyanis szinte teljes kapacitásukat a márka legújabb zászlóshajójának, a W140-esnek a fejlesztésére fordították.
Most már minden adott?
Így történt tehát, hogy a Mercedes vezetősége a Porsche-t bízta meg az új, erősebb W124-es, az 500 E megtervezésével. A Porsche eleget téve a megállapodásnak elvégezte a szükséges módosításokat a 124-es szérián. Az autó 56 mm-rel szélesebb lett, így teret adva a nagyobb motornak, illetve fékeknek. A belső teret ugyanakkor kicsit szűkösebbre szabták, hátul csak 2 fő kapott helyet. Erre a nagyobb differenciál beépítése miatt volt szükség. Komolyabb problémába egészen addig nem ütköztek a mérnökök, amíg a modell gyártását vissza nem vitték a Mercedes-hez, ott viszont azonnal feltűnt, hogy az áttervezett, kiszélesített karosszéria túl széles lesz és nem fog beférni saját gyártósorukra. Ennek következtében a Porsche, nem csak a modell tervezésben játszott említésre méltó szerepet, de a gyártásban is, ugyanis az összes 500 E-t a Porsche zuffenhauseni gyárában kezdték összeszerelni, ráadásul kézzel. De még ha ez ennyire egyszerű lett volna!
Az ugyanis igaz, hogy az alkatrészek összerakása, valamint a végső összeszerelése és indítása a Porsche zuffenhauseni egységében történt, de a köztes festéshez, valamint minőség-ellenőrzéshez a Daimler-Benz ragaszkodott, hogy ezeket, minőségbiztonsági szempontból, a Sindelfingenben található üzemében végezzék el. Ennek értelmében, minden autót legalább háromszor kellett megutaztatni ahhoz, hogy a végén „büszkén kaphassa meg a csillagot”.
Most már teljesen kész?
Az elkészült 500 E modellek szinte mindennel rendelkeztek, ami akkoriban kiváló és drága volt. Ennek viszont meg is volt az eredménye, hiszen az M5 kivételével, szinte egyetlen gyártó, egyetlen modellje sem tudta felvenni vele a versenyt saját kategóriájában. Az autó teljesítménye 326 lóerő, valamint 480 Nm volt, végsebessége pedig hivatalosan, az M5-höz hasonlóan 250 km/h lett. 1990 és 1995 között picivel több, mint 10 ezer darabot adtak el belőle, a korai darabok újkori ára pedig 134,250 német márka volt. Ez az ár, a gyártás utolsó évére 145,590 márkára duzzadt. A belső bőr teret tekintve, olyan színopciók közül választhatott a leendő tulajdonos, mint a fekete/fekete, fekete/világos szürke, fekete/vörös vagy fekete/zöld. Felnikínálatát tekintve 2 opció volt alapjáraton: a Mercik tipikus 8 lyukas, vagy pedig az 190 EVO II-től megörökölt könnyűfémfelnik. A modell 1993-ban modellfrissítésen esett át. A 93 utáni már E 500 néven lehet kapni, dizájnjuk pedig, igazodva a többi, korabeli modell jellemzőihez, egy fokkal modernebb lett.
Akiknek viszont a gyári 326 lóerő nem lett volna elég, nekik sem kellett szomorkodniuk. Az AMG ugyanis ezen modell esetén sem lépett hátra feltett kézzel. Az E60 AMG névvel ellátott, átalakított modellek 6000 köbcentis motorja már 381 lóerő és 580 Nm teljesítmény leadására voltak képesek. A V8-as 124-esek ára folyamatosan nő, és bár egy jó állapotú 500 E akár közel tízszeresét is érheti egy 200D-nek, az igazán drága darabok a legritkább AMG darabok voltak és lesznek.
Írta: Kecskeméti Áron
Add meg az e-mail címed és kattints az alábbi gombra, hogy különleges akciókat és prémium ajánlatokat kaphass
