Az 1960-as évek elején az Alfa Romeo felső középkategóriás autói átfogó ráncfelvarrást kaptak. Ezzel egyidejűleg a típusjelzés 2000-ről 2600-ra változott, ami közvetlenül a soros hathengeres motor kissé lekerekített lökettérfogatára utalt. A 2584 köbcentiméterből két felső vezérműtengely és három regiszteres karburátor segítségével 145 lóerőt volt képes kifejteni.
A Berlina szedánban csak két karburátort használtak, ami 130 lóerőre csökkentette a teljesítményt. A motor további módosításai 209 Nm maximális nyomatékot eredményeztek, szemben a három karburátoros változatok 197 Nm-ével. Az erőt egy ötfokozatú kézi sebességváltó továbbította a hátsó kerekekhez. 1963-tól az első tárcsafékek mellett a hátsó tengelyre is tárcsákat szereltek a dobok helyett.
AZ AUTÓPÁLYA-RENDŐRSÉG ÁLTAL HASZNÁLT 2600-AS SPRINT
Bár a soros hathengeres motort alumíniumblokkal szerelték fel, az Alfa Romeo nem tudta csökkenteni a súlyát az előző modell öntöttvas négyhengereséhez képest. Ráadásul az új motor több beépítési helyet igényelt, ami azt jelentette, hogy az orr-részt kissé meg kellett hosszabbítani. Ez enyhe vizuális retusálást eredményezett, amely megkülönböztette a 2600 Berlinát, a 2600 Spidert és a kupé 2600 Sprintet a korábbi 2000-es leszármazottaktól.
Az autó azonban nehezen tudta elrejteni, hogy a különböző futóműelemek már 12 éve változatlan formában voltak beépítve, mivel a 2000-es elődjéből, az 1900-asból származnak. Ráadásul a Berlina formaterve is elavult volt, és a Spider is kissé régimódinak tűnt a versenytársakhoz képest. Egyedül a 2600 Sprint a Bertone formatervével tudott még inspirálni. Néhány ilyen kupé az olasz autópálya-rendőrséghez került, és a „Pantera” (Párduc) becenevet kapták a megfelelő rendőri egység emblémája miatt.
2600 SPRINT LEGGYAKRABBAN GYÁRTOTT TÍPUSAI
Az Alfa Romeo 2600-as modellből 1965-ben még két modellváltozat jelent meg. Az OSI egy fényűzőbben felszerelt és modernebb formájú szedánt tervezett, a Zagato pedig egy másik kupé változatot szállított. Az OSI Berline de Luxe modellből azonban csak 54 példány készült. Az Alfa Romeo kérésére a Zagato eltekintett az alumíniumtól, mint karosszériaanyagtól, és mintegy két év alatt 105 darabot gyártott a 2600 Sprint Zagatóból.
Eközben 1962 és 1969 között alig 2100 Berlinát, 1965 végéig mintegy 2200 Spidert és 1966 végéig több mint 6400 Sprintet gyártottak. Az alacsony darabszám a magas alapárnak is köszönhető volt. A 2600 Sprint például 1962-ben Németországban 25 000 DM-be került. Ez körülbelül kétszerese volt az akkori új Giulia árának.