A 365 Oldtimer Múzeum falai között jelenleg futó német tematikus kiállítás felsorakoztat számos legendás Mercedes autót is, így az 1967-es W110-es mellett kiállítva megtalálhatjuk a Mercedes 300SEL 6.3-t is, amelynek motorházteteje alatt a Mercedes egy említésre méltó alkotása, az M100-as szívómotor duruzsol.
Az említett erőforrás V8-as elrendezésű, 6,3 literes, benzinüzemű, vízhűtéses, injektoros, teljesítménye előbb 250, később pedig 286 lóerő volt. A motort a Daimler-Benz 1963 és 1981 között gyártotta, és utódja volt a hathengeres, soros M186/M189-nek (ez a motor amolyan zászlóshajónak számított). Az M100 volt a Mercedes első sorozatgyártású V8-asa, amelyet utcai használatra terveztek és építettek. Kifejlesztését többek között az is ösztönözte, hogy az amerikai óriás, a Cadillac már évtized óta épített modern V8-as motorokat, majd a Rolls Royce is piacra dobta a saját, vadonatúj V8-asát, és erre már a Mercedes sem maradhatott tétlen, ha lépést akart tartani versenytársaival a különböző piacokon. Ugyanakkor az új fejlesztésével a Mercedes nem kevesebbet, mint az elitet célozta meg, és szinte korlátlan költségvetést határozott meg a motor kifejlesztéséhez. Az M100 ennek megfelelően először az ultra luxusnak számító Mercedes W100-as sorozat erőforrásaként debütált. Ilyen autót birtokolt többek között Coco Chanel, David Bowie, Eric Clapton, Elizabeth Taylor, Elvis Presley, John Lennon, Jay Leno, Ringo Starr és Rowan Atkinson, csak, hogy néhányat említsünk a számos híresség közül, akiknek megtetszett a W100-as hihetetlen eleganciája és az M100-as teljesítménye. A motor V8-as konfigurációját az indokolta, hogy a W100-as autó nagy és nehéz volt, és az M189-es hathengeres már nem tudta teljesíteni az elvárásokat, elérte teljesítőképessége határait. V12-es motort akkoriban csak a Ferrari gyártott, a sor-8 motor pedig egyszerűen nehéz és terjedelmes lett volna, így adta magát a V8-as elrendezés. Emellett a szintén felsőkategóriás, 600-as Pullmann Mercedes-be is beszerelték az M100-as motort. 1968-ban a nagy teljesítményű Mercedes-Benz 300SEL 6.3 sportszedán is ezt a motort kapta. Múzeumunkban egy elegáns, fekete fényezésű, fekete bőrüléses példányt láthatnak kiállítva, amely króm díszítéseivel azonnal figyelmet követel, ám a motorháztető alá pillantva a hozzáértők szívét is megdobogtatja. Ez az autó is luxusjárműnek számított a maga idejében, és debütálásakor a Genfi Autószalonon is hatalmas sikert aratott. Az autó végsebessége 220 km/h volt, ami ekkora súly (több, mint 1700 kg) mellett figyelemreméltó teljesítmény. Ennek a szériának lett folytatása, ugyanis 1975-ben az M100-as motort 6.8 L-re növelték a Mercedes-Benz 450SEL 6.9-es számára. Általában „6.9”-ként hivatkoznak rá a tényleges hengerűrtartalma ellenére. A 450SEL 6.9 is a Genfi Autószalonon debütált, kifejezetten a 300SEL 6.3 utódjaként. Korlátozott számban gyártották le. Több éven át ez az autó volt a világ legjobban gyorsuló és leggyorsabb szedánja, 7,4 másodperc alatt érte el a 100 km/h sebességet és 225 km/h volt a végsebessége. Mivel az összsúlya közel két tonna, ez a teljesítmény egyenesen lenyűgöző. Váltója 3 fokozatú automata váltó volt. Az M100-as motor kiválóan alkalmas tartós nagy sebességű utazáshoz. Az M100-assal szerelt modellek legyártott darabszáma 16 583. További érdekesség még, hogy a Red Pig versenyautóban is ilyen Mercedes motor volt.
Ez a motor tehát eredményesnek mondható, hiszen erős volt, és több szériában is sikerrel szerepelt, ugyanakkor úttörő is volt, hiszen az első V8-as motorja volt a Mercedesnek, és ami még különleges benne, hogy európai szinten máig az egyik legnagyobb motor is egyben.