A legamerikaibb amerikai kocsi
A Ford Mustang

Kategória, amely felrázta a világot – pony cars 

A ’60-as évek Amerikájában járunk. Vége a háborúnak, a gazdaság, és azon belül az autóipar is virágzik. Ugyanakkor a fiatalok valami újdonságra vágynak. Valami stílusos, sportos, de mégis megfizethető autóra, amely szinte semmiben nem hasonlít szüleik országúti cirkálója (mint a Cadillac Eldorado), de nem is annyira drága és nyűgösen fenntartható, mint egy európai sportkocsi. Ezt megértve Lee Iacocca és Donald Frey, a Ford dolgozói előálltak egy új koncepcióval. Mi lenne, ha csinálnának egy divatos, olcsón fenntartható autót, amely bár kompaktabb kortársainál, ezáltal fürgébb és kívánatosabb. 1964-ben pedig, a New York World’s Fair-en bemutatták a Mustangot. A legelső „pony car”-t (pony car – kisebb méretű, de erős, sportos, megfizethető árú, általában hátsókerék-meghajtású autó) amelybe hamar beleszerettek az autórajongók.

1. Lépés – A dizájn

Mivel az ötlet adott volt, 3 stúdiót (Corporate Projects Studio, Ford Studio, Lincoln-Mercury Studio) bíztak meg azzal, hogy készítsék el saját terveiket, mindössze 14 nap alatt, a „pony car” koncepció alapjait követve. A 2 hét elteltével 7 dizájnötlet készült, melyek közül egy, a Ford Studio által készített(, kicsi fehér autó, piros kerekekkel) azonnal kitűnt a többi közül. Végül ez került kiválasztásra, majd potenciális vásárlókat, házaspárokat bevonva mértk fel, hogy valóban ezen terv lesz-e a befutó. 

Érdekes módon, amikor az alanyokat arról kérdezték, hogy praktikus lenne-e számukra ezen típus, elsőre szinte kivétel nélkül mindenki „nem” -mel felelt. Ugyanakkor, amikor moderátorok tudatták velük az autó váratlanul alacsony árát, hamar átértékelték döntésüket. Szinte kivétel nélkül, minden pár visszament az autóhoz, hogy újra megvizsgálhassák azt, és immáron azt kezdték el nézegetni, hogy miért is érné meg nekik ezt az autó vásárolni, miért is lenne számukra praktikus a Mustang. 

Első generáció (1964-1973)

A Mustang-ot 1964-ben mutatták be. Nevét a 2. világháború legendás vadászgépéről, a P51 – Mustang-ról kapta. A Ford hatalmas sikert aratott lett, csak az első naptári évben több mint 400.000 darabot adtak el, ami által a Mustang, Amerika történelmének legsikeresebb új autójává vált. Népszerűségét több dolognak együttesen köszönhette. Egyrészt az árának. Több másik Ford modell, már jól bevált alkatrészeit is megörökölte, ezáltal a detroiti gyár alacsonyan tudta tartani a gyártási költségeit, ez pedig később a vételárban is tükröződött. 

Másodszor, rengeteg motor konfigurációban (a 2,8 literes sor 6-tól motortól kezdve, a 4,7 literes V8-ig) és kivitelben kapható volt az évek során, például a Shelby GT350. A GT350 egy erősebb, teljesítmény centrikus típus volt, amelyet a Ford a legendás Carrol Shelby közreműködésével készített. A sikeres együttműködést tükrözte továbbá, hogy a Ford és Carrol útja ezután többször is újra keresztezték egymást.

Ezeken felül pedig, a modell népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy a ’60-as évek végéig, a GM által bemutatott Chevrolet Camaro megjelenéséig a Fordnak nem volt versenytársa a „pony car” kategóriában. Ezt követően pedig a Ford folyamatosan frissítette a modellt, hogy vonzóbb legyen vevőik számára. Az autó méretileg is elkezdett nőni, hogy több ember, nagyobb kényelemben tudja igénybe venni, valamint, ami talán a legfontosabb volt, hogy több helyet biztosítson a folyamatosan fejlődő és egyre erősebb erőforrásainak. A ’60-as évek végétől elérhetőek voltak Mach 1-es, a Boss 302-es, valamint a Boss 429-es modellek, amelyek az első generációhoz képest már több mint 20 cm-rel hosszabbak, valamint 15 cm-rel szélesebbek voltak.

Második generáció (1974-1978)

A Mustang II, a „pony car” második generációjaként, a ’70-es évek olajválságának közepén került bemutatásra. Éppen ebből, illetve a szigorodó állami szabályozásokból kifolyólag Iacocca kezdeményezte, hogy térjenek vissza a kisebb mérethez az újabb generációval. A Ford Pinto platformját felhasználva létrejött egy, az elődjénél kompaktabb, könnyebb jármű, melyet eleinte, az alacsonyabb üzemanyag fogyasztás elérése érdekében csak 4, valamint 6 hengeres motorral kezdtek árulni. A generáció később megkapta a vonzóbb és erősebb „Cobra II”, valamint a „King Cobra” típusokat is, hogy ezzel is minél nagyobb piacot tudjanak lefedni. A koncepció ismét sikeresnek bizonyult, 1974-ben a Motor Trend az év autójának választotta a típust, eladásait nézve pedig szintén sikeresnek volt mondható (több mint 1 millió példányszám felett adtak el belőle), amely felülmulta a GM Camaro eladásait is.

Bár a Mustang II-t sokan kritizálták, többek között dizájnja, gyengébb, kisebb teljesítményű motorja miatt, amellett nem mehetünk el, hogy a típus egy nagyon kemény, az autóipart közvetlenül súlytó időszakon keresztül segítette át a márkát, életben tudott maradni, hogy aztán 1979-ben újjászülethessen 3. generációjában.

Írta: Kecskeméti Áron