A világban az autóversenyzés a 19. század végére kezdett a rivalizálás egyik formája lenni, a 20. században pedig az egyik legnépszerűbb sportág lett. Az első autóversenyt az amerikai Wisconsinban 1878-ban Green Bay és Madison között rendezték 323 kilométeres távon, a versenyt egy Oshkosh gőzgép nyerte.
Az első európai autóversenyen szintén gőzgéppel hajtott kocsik álltak rajthoz 1887-ben Párizs és Versailles között, amelyet a Georges Bouton által készített háromkerekű gőzhajtású kocsi nyert meg. Ezek kezeléséhez a vezetőn kívül még egy fűtőre (franciául chauffeur) is szükség volt, ebből ered a magyar „sofőr” elnevezés.
1894. július 22-én újabb verseny indult, ezúttal a Párizs-Rouen közti 126 kilométeres szakaszon, 14 benzin és 7 gőz hajtású autó vett részt a megmérettetésen.
Az 1895. június 11-én rendezett Párizs–Bordeaux–Párizs 1180 kilométeres versenyen 15 benzin- és 6 gőzhajtású kocsi és egy gőzhajtású busz vett részt. Emile Levassor ért elsőként célba, 48 óra 48 perces idővel és 24,5 km/h átlagsebességgel.
Ezek voltak tehát a világon az autóversenyzés első futamai. Az autók elterjedésével egyre több és hosszabb távú versenyeket rendeztek, kezdetben a versenyek a közforgalmú országutakon zajlottak, azonban egy 1903-ban történt súlyos balesetet követően már csak lezárt utakon vagy pályán lehetett versenyezni. Az Amerikai Egyesült Államokban már a kezdetektől, 1896-tól a pályaversenyek terjedtek el.
Na és mi a helyzet a magyar autóversenyzéssel? 1901 júniusában a budapesti Tattersall, azaz a lóversenypálya adott otthont az első megszervezett autókiállításnak Magyarországon. A rendezvény egyben remek lehetőség volt egy autóverseny lebonyolítására is, így Magyarországon ekkor mérkőztek meg először hivatalosan a négykerekű gépjárművek. Ezzel az eseménnyel újabb mérföldkőhöz érkezett a magyar autózás története, megszületett a magyar autósport.
1906 fontos év volt a magyar autóversenyzés történetében, tulajdonképpen ekkor vette kezdetét a magyar autóversenyzés, egy magyar mérnök és autóversenyző jóvoltából.
Szisz Ferenc 1874. szeptember 20-án született Szeghalmon, Magyarországon. Mérnöki tanulmányokat folytatott, majd Párizsba került a Renault Automobile tesztelési részlegére. Amikor Marcel Renault, az egyik alapító meghalt 1903-ban egy versenyen, Ferencet választották új versenyzőnek. Mivel tapasztalt szerelő volt, vezetési stílusában felhasználta a járművek működésével kapcsolatos ismereteit – gyors volt és kihasználta a jármű teljes potenciálját.
1906. június 27-28-án a franciaországi Le Mans városa melletti mezők és erdők között rendezték meg a “Grand Prix” nevű autóverseny-sorozat első részét. A versenypálya több mint 103 kilométer hosszú volt úttalan utakon. A résztvevőknek tizenkét kört kellett teljesíteniük. Szisz Ferenc egy Renault AK90CV-vel nevezett a versenyre. Bár Magyarország nem számított esélyesnek, a harmadik kör után a magyar versenyző átvette a vezetést, amit egész nap meg is tartott. Másnap sem hagyta magát, és így megnyerte az első nagydíjat 12 óra, 14 perc és 7 másodperces idővel. A verseny legnagyobb maximális sebességét is elérte: 154 km/h. 1907-ben újra elindult a francia nagydíjon, és a második helyen végzett. Hamarosan megnyitotta saját műhelyét, de továbbra is dolgozott a Renault-val. Tapasztalt és értékes szerelőként már nem versenyzett, hogy ne kockáztassa az életét. Az első világháború kitörése után a francia hadseregben szolgált sofőr és szerelő minőségben. 1918-ban felszabadult a hadseregből, és vidékre költözött, ahol feleségével egy nagy gazdaságot vezetett Párizs közelében. 1944. február 21-én, 71 éves korában halt meg. Őt tartják az első profi versenyzőnek az autóversenyzés történetében. 2003-ban emlékművet állítottak neki a budapesti Hungaroring pálya új főbejárata előtt.
Cikkünk folytatásában megismerjük a Hungaroring versenypályának történetét, és annak a személynek az életét, aki első magyarként vezetett F1-es autót a történelemben.