tt elérezünk a második tulajdonoshoz.

1965 utolsó harmadában Arthur Lilley és a fia Martin Lilley TVR kinnlevőségeket kaptak meg, hogy enyhítsék 2000 fontnyi részvényüktől való elesésüket.  1965 november 30-án (ismét) megalakult a TVR Engineering Limited, Arthurral a vezérigazgatói székben. Arthur megkereste David Hives-t egy ajánlattal, hogy legyen a TVR fő medzsere, senior dizájnere és gyártásmérnöke egy személyben. Hives elfogadta az ajánlatot és megkérte Arthurt, hogy Martint jelölje ki ügyvezető igazgatóként, amíg Amerikába megy tárgyalni. Gerry Sagermanel tárgyalt a TVR-ek Amerikába való importálásáról, ami végül a TVR Cars of America megszületéséhez vezetett. A TVR-nek nem volt teljesítendő megrendelése, cserébe jelentős tartozásai voltak a beszállítókkal szemben. Ráadásul az korábbi munkaerő megrongálta a gépeket és sok dolgot el is lopott a gyárból, elbocsájtásukból fakadó dühükben. 1966 első negyedévére az új munkaerő már egészen megbízott a cég vezetőiben, mert már látható volt Arthuron, hogy sikerre szeretné vinni a céget. A gyár megkezdte nagyobb volumenben gyártani a Mk3-as 1800S variánsát. Ez idő alatt a félkész autókat átszállították Barnet Motor Co. nevű szalonjába, ahol befejezték őket. Ez idő alatt végre nyert a gyártó pozitív publicitást. Gerry Marshal szignifikáns verseny sikereket ért el a gyár által felkészített Griffith-el. Sagerman és Arthur megállapodott, hogy rész vesz a TVR-ek Amerikába importálásában. Később, ’67 áprilisában nyitott is egy saját szalont Long Island-ben.

Az apa-fia páros tisztában volt azzal, hogy a cég jövője nagyban függ az új modellek sikerétől. A Griffith gyártása befejeződött, de nem utódmodell nélkül. A TVR ’67 januárjában bemutatta a Tuscan V8-at. Áttörő sikert nem hozott a cégnek, csak alacsony volumenben volt gyártva. Egy Mike Bigland által átalakított Tuscan versenyautóval John Burton ért el sikereket a pályán, ami miatt Martin felfigyelt rá. Bigland és Martin hamar összebarátkoztak és a későbbiekben kulcsszereplő lesz az M széria karosszériájának megalkotásában. 1967 októberében debütált a TVR Vixen, amely a kezdetektől fogva népszerű volt és rengeteg előrendelés érkezett rá. A Vixen megjelenésével a TVR visszatért a házon belüli karosszéria gyártásra. A Vixen eladási sikere ellenére a vállalat 1967-ben összességében veszteséget könyvelt el, és a pénzügyi tanácsadók azt javasolták Arthur-nak, hogy zárja be a céget. Fia, Martin elhatározta, hogy 1968-ban növeli a termelést, javítja a TVR pénzügyi helyzetét. Ez idő tájt kellet szembesülniük a ténnyel, hogy a harmadik új TVR modell, a Tina gyártása túl drága lenne a fém kasztni miatt. A Tinából két autó készült, mind a kettő prototípus volt csak. 

1970 karácsonyán a TVR gyár elköltözött az addigra szűkös gyárából a Bristol Avenue-re, egy 2.600 négyzetméteres épületbe. A munkások nagyon örültek a költözésnek, mivel az előző épület már nem volt megfelelő méretű az ott dolgozó emberek számához. A gyártási sebesség is megnövekedhetett a költözésnek hála. A TVR most már heti nyolc autót is képes volt legyártani. ’69 és ’71 között számos új modellel bővítették a palettájukat. Megjelent a Tuscan V6, a Ford Essex V6-ossal, hogy a négy és a nyolchengeresek közötti rést betömjék. A Tuscan V8-al kapcsolatban felmerültek olyan aggályok, hogy a kabinja túl kicsi, ezért egy szélesebb, hosszabb változattal álltak elő. A Vixen további generációi kisseb ráncfelvarrásokon estek csak át és továbbra is a siker felé irányították a TVR-t. Továbbá létrehozták a TVR 2500-ast, melynek a Triumph 2.5 literes sorhatos motorja szolgált erőforrásul. 1971-ben fejlesztettek még egy modellt, ami a TVR 1300-as nevet kapta. Az 1.3 literes Triumph Spitfire-ből kölcsönzött motorja miatt egy olcsó modellnek számított, sőt, más, olcsóbb biztosítási kategóriába esett az autó. 

1970-ben a TVR felkérte Helen Jones-t, hogy anyaszült meztelenül pózoljon a TVR standján a Brit Nemzetközi Autó Show-n. Az eset hatalmas port kavart, amiből a TVR elképesztő módon profitált. Gyakorlatilag mindenki róluk beszélt. Ez a marketing technika visszaköszönt a ’71-es rendezvényen is, ahol Susan Shawn is csatlakozott Helenhez. A második eset után a Brit Autómárkák Szövetsége megfenyegette a TVR-t, hogy kitiltják az eseményről.