A Vixen alapon fekvő autók a 70-es ével elején leváltásra kerülnek, méghozzá az M széria álltal. A karosszéria megalkotója nem mást, mint Mike Bigland, aki korábban John Burton-nak volt a versenyszervizese. A Vixenhez képest nagy előrelépés történ ezen a téren. Sokkal olcsóbb volt a gyártása, strapabíróbb volt és az autóban tartózkodókat is jobban védte egy baleset esetén. 1972 és 1980 között többféle motorral szerelték az autót. 2500M, 3000M, 1600M, Taimar és 3000S modellek mellett gyártottak a V6-os blokkokból turbóst is. Az M széria gyártása alatt Jack Pickard is visszatért a céghez. A TVR annyira megbízott az autóikban, hogy egy 5 éves garanciát adtak az autóik korrózió mentességére. Megnőtt az autóexportok száma is, tekintve, hogy auóik 60%-át Európában és az Egyesült Államokban adták el.

1975 január harmadika esetéjén tűz ütött ki a TVR gyárában. Számos kész és közel kész autó semmivé lett. Gyakorlatilag mindent hamu borított. Az okozott kár 200.000 angol fontra rúgott. Miután a mindent elárasztó port és hamut kitakarították, a falakat lehomok szórták. Abban az évben mindössze 150 autót gyártottak, ebből csak 20 darab jutott az USÁ-ba.

A hetvenes évek végére a TVR érezte, el kell szakadniuk az eddigi dizájntól. Olyan autót kellett gyártaniuk, ami megfelel a kibocsátási normáknak, gazdaságosan gyártható és megfelel az m széria utódmodelljének. A TVR menedzsmentje1977 augusztusában felkérte Oliver Winterbottom-ot, hogy egy új, kétüléses kupét tervezzen. Ian Jones, korábban a Lotus Cars munkatársa tervezte a karosszériát. A prototípus projekt kezdetben lassan haladt, de ’79 januárjára sikerült végre közúton tesztelni. Az autót a Ford 2.8 literes befecskendezős V6-osa hajtotta. Az autó neve Tasmin, ami a női Tamsin név és az ausztrál Tasman versenysorozat keresztezéséből jött létre. Az autó fejlesztése során nem volt pénze a TVR-nek, hogy kifizesse a beszállítóit. A pénzügyi gondjait tovább súlyosbította, hogy ’79 végén 100.000 angol font értékben foglaltak le M szériás autókat az Egyesült Államokban, mert azok nem teljesítették az előírt kibocsájtási normákat. 1980-ban megjelent a Tasmin és bár az autós újságírók nagyon szerették, sikert nem ért el magas ára és megkérdőjelezhető formája miatt. Az autó kiábrándító eladási számai ismét a csőd szélére sodorták a TVR-t. Martin Lilley ezáltal át is adta vezetői széket egy gazdag TVR vásárlónak, Peter Wheeler-nek.