Mielőtt belevágnék, kell még egy kis időt szakítanom arra is, hogy bemutassam nektek a Bikes & Coffee rendezvényünket, he esetleg véletlenül nem ismernétek már. Minden vasárnap 16:00-tól várjuk az érdeklődő motorosokat. Akik eljönnek olyan jutalmakban részesülhetnek, mint például: ajándék ital és egy óra játék a billiárdszalonban, illetve vendégeink itt a 365 Oldtimer Museumban is egy ingyenes tárlatvezetésre a motorok kiállítóterében. A múzeum többi része egy -50%-os belépő megváltása ellenében látogatható a motorosok számára. Várunk téged is szeretettel. Gyere el most vasárnap!

A cikk címe kissé azt sejteti, hogy valami negatív dologról lesz ma szó. Ettől távolabb nem is állhatnánk. 1933-ban az Auto Union szeretett volna saját Grand Prix versenyautókat gyártani és ehhez Ferdinand Porsche segítségét kérték. A Porsche által megtervezett formához a technikai hátteret már az Auto Union biztosította. 1934-től egészen 1939-ig készültek az versenygépek. Az első három modell a Type A, B, és C, V16 motorral lettek szerelve, motorikusan a köbcentiméter és a lökettérfogat volt eltérő közöttük. Az 1938 és 39 között készült Type D volt az egyetlen V12-es a versenysorozatból. A 30-as évek egyik legsikeresebb Grand Prix versenycsapata született ezeknek az autóknak hála. Minden eddig említett modell Roots-féle forgódugattyús kompresszorral volt szerelve. (Összesen 18 darab készült a 4 modellből és ezek közül igen csekély mennyiség maradt fent, de raplikák is készültek.) Csak 1934 és 37 között több, mint 54 versenye vettek részt és ebből 32-őt meg is nyertek. A sikersorozat végét Tazio Nuvolari 1939. szeptember 03-án Belgrádban szerzett győzelme zárta. Ezzel a versennyel ért véget a 2 világháború előtti versenyéra. A párjukat ritkító versenygépeket a cég úgy szerette volna ünnepelni, hogy egy utcai változatot is piacra dob belőle. Neki is álltak a mérnökök, hogy a Type-C versenyautóból létrehozzák. Ekkor született meg a Type 52 gondolata, de az sajnos a tervezőasztalt már sosem hagyhatta el. Egészen máig. Hiszen a nemrégiben megtartott The Festival Of Speed rendezvényen a goodwoodi versenypályán debütált a régi tervrajzok alapján elkészült Type 52. Hatalmas közönségsikert ért el, de talán ezt mondani sem kell. Az eredeti tervek szerint, a monstrum egy 4.4 literes körülbelül 200 lóerős motorblokkal készült volna. Ezzel egy időben a motor kompresszióját csökkentették volna, hogy „hagyományos” benzinnel is elmenjen az autó, illetve a kompresszor áttételi arányán is tervben volt a változtatás. Úgy alakították, hogy a legoptimálisabb teljesítményadatait 200km/h-nál produkálja. A vezető középen ül mellette kicsit hátrébb a két utas. A hátsó ajtók mögött a két pótkereket, az üzemanyagtankot és az autó motorját találhatjuk. Ahogy már korábban is tették az Audi-nál, az autó megépítésével a Crosthwaite & Gardiner historikus autó építő és restauráló céget bízták meg a projekttel. Több éves munka után a 2024-es Festival of Speed rendezvény keretein belül, láthatták először az érdeklődők. Stefan Trauf az Audi Tradition feje így nyilatkozott: „Nagyon örülünk, hogy bemutathatjuk az Auto Union Type 52-t a Goodwood Festival of Speed-en. Ez az autó izgalomba hozza az embereket a dizájn és a technológia iránt. Számomra ez egy abszolút álomautó. A maga korában sajnos csak álom maradt – egy álom, amelyet most, 90 évvel később életre kelthetünk. Az Auto Union Type 52 bemutatja alkotóinak leleményességét és a korabeli technológiai innovációt. Nagy öröm számomra, hogy élőben is megtapasztalhattam a Schnellsportwagent.” A rendezvényen megjelent autó, pár paraméterében azért eltér az eredeti tervektől, kellett némi finomhangolás. Végül mégis a Type C 6006ccm-es V16-os 520 lóerős, kompresszoros motorját kapta meg, mely egy speciális methanol elegyet (50% metanol, 40% ólommentes benzin, 10% toluol) használ tüzelőanyag gyanánt. A versenyen az autót Tom Kristensen 9-szeres Le Mans győztes és az autóversenyző legenda Hans-Joachim Stuck, a híres Auto Union Type-C pilóta Hans Stuck fia. Végtére is azt mondják, minden jó ha jó a vége és ez a történet boldog véget ért! A következőben találkozunk addig is szép napot kedves olvasó! (írta: Baczoni Márton Gyula)