A Bugatti Type 35-öt Ettore Bugatti, az Automobiles Ettore Bugatti alapítója tervezte. Francia-olasz mérnök és vállalkozó volt, aki korának leginnovatívabb és legelegánsabb autóit alkotta meg. Szenvedélyesen rajongott a versenyzésért is, és olyan autót akart építeni, amellyel győzhetett a Grand Prix-n és más versenyeken. A Type 35 volt az ő mesterműve, amely egyesítette magában a szépséget, a teljesítményt és a megbízhatóságot. Az első prototípust személyesen vezette az 1924-es Francia Nagydíjon. Az autót számos magánügyfélnek is eladta, akik élvezték a sebességét és a stílusát. Ettore Bugatti olyan látnok volt, aki maradandó örökséget hagyott hátra az autóipar világában.
A Bugatti Type 35 egy ikonikus versenyautó, amelyet a Bugatti 1924 és 1930 között gyártott molsheimi telephelyén. Rendkívül sikeres volt, amikor a gyári üzemi csapat versenyzett vele. Emellett a világ minden tájáról származó magánügyfelek sokszínű listája vásárolta meg. Az autó úttörő szerepet játszott a holisztikusan megtervezett, versenykész, megvásárolható autó koncepciójában. A Type 35 fenomenálisan sikeres volt, több mint 1000 versenyt nyert a maga idejében. A Grand Prix világbajnoki címet 1926-ban szerezte meg, miután az előző két évben 351 futamot nyert és 47 rekordot állított fel. Fénykorában a Type 35 átlagosan 14 futamgyőzelmet aratott hetente. Az autó szimbólummá vált, mint olyan, amely elsőként használt öntött könnyűfém keréktárcsákat. A Bugatti Type 35-öt folyamatosan módosították és továbbfejlesztették, de nagyjából a következő nómenklatúrába sorolható:
– 35-ös típus (szívó motor): Ezt az eredeti, meghatározó modellt az 1924-es Francia Nagydíjon mutatták be, amelyet Lyonban rendeztek. A Type 35 bemutatkozása nem volt sikeres a rosszul vulkanizált Dunlop gumiabroncsok felszerelése miatt. Ennek ellenére a modell ígéretesnek bizonyult, és a finomításokkal egyre versenyképesebbé vált. Az autó a háromszelepes, 2,0 literes (1991 cm3/121 hüvelyk), felülről vezérelt, soros nyolchengeres motor továbbfejlesztett változatát használta, amelyet először a Type 29-ben láttak. A furat 60 mm, a löket pedig 88 mm volt, mint sok korábbi Bugatti modellnél. Ez az új erőforrás kifinomult görgős csapágyrendszerrel rendelkezett, összesen öt darabossal. Ez tette lehetővé, hogy a motor 6000 fordulat/percig pörögjön. A teljesítmény elérte a 90 lóerőt (67 kW). A kábellel működtetett dobfékrendszer nagyon népszerű és alkalmazkodó volt. Az ötvözött kerekek újdonságnak számítottak, akárcsak az üreges első tengely a rugózatlan tömeg csökkentése érdekében. A Type 35 másik jellegzetessége, amely a Bugatti védjegyévé vált, az volt, hogy a rugókat az első tengelyen keresztül vezették, ahelyett, hogy egyszerűen U-csavarokkal kapcsolták volna össze őket, ahogyan azt a korábbi autóknál tették. Ebből a nem kompresszoros T35-ből 96 darabot gyártottak.
35A típus: A 35A típus egy kis példányszámban gyártott „Touring” modell volt.
35B típus: A 35B típus volt a legsikeresebb a 35-ös sorozatból. Motorja Roots-típusú kompresszorral volt felszerelve, annak ellenére, hogy az előírások korlátozták a motor hengerűrtartalmát.
Type 35C: A Type 35C a Type 35B módosított változata volt. Nagyobb kompresszorral rendelkezett, mint a 35B típus, és több mint 130 lóerőt teljesített.
Type 35T: A Type 35T egy kifejezetten versenyautó volt, amelyet a voiturette osztályba terveztek.