A Ferrari Enzo egy olyan autó, amelyet magáról az alapítóról neveztek el. Ken Okuyama, a Pininfarina akkori formatervezési vezetője tervezte, és eredetileg a 2002-es Párizsi Autószalonon mutatták be, 399 darabos limitált szériával.
A project végén 500 db-ot gyártottak. A 400. sorszámú darabot a vatikánnak adományozták jótékonyságból. A 400. autót 1.1 millió dollárért adták el egy árverésen.
Egyirányú lejtőn az Enzo 3,14 másodperc alatt gyorsul fel 97 km/h-ra, és 6,6 másodperc alatt éri el a 161 km/h-t.
Több elismerést is kapott az idők során: 2004-ben az amerikai Sports Car International magazin a Ferrari Enzo-t a 2000-es évek legjobb sportautóinak listáján a harmadik helyre emelte. A Motor Trend Classic amerikai magazin a „Minden idők tíz legjobb Ferrariját” felsoroló listáján az Enzo-t a negyedik helyre sorolta.
Ezek mellett, azonban az „elmúlt 50 év ötven legcsúnyább autója” közé is besorolták, mivel a Bloomberg Businessweek szerint a felesleges ívek és szögek túlzó feltűnése miatt.
Az Enzo az olasz gyártó utolsó természetes szívó, nem elektromos hajtású hiperautója, és az alkalmazott V12-es bőven elég volt ahhoz, hogy megfeleljen a kiválóságnak.
Enzo maximális teljesítménye 650 lóerő és 485 lóerős nyomaték volt.
Tekintettel arra, hogy az Enzo a bevezetéskor körülbelül 450 000 fontba került, a tulajdonosok és a befektetők meglehetősen jól jártak az autóval. Ma már ritkán látni példányt 1,5 millió fontnál olcsóbban.
A „Ferrari” című film maga Enzo Ferrarinak az életét követi, amikor mélyponton volt. Egyetlen megoldásnak a futam megnyerését látja, hogy megmenthesse házasságát, vállalkozását. 2023-ban jelent meg a film.