Az autó, amelyet Greta Garbo is vezetett

A 365 Oldtimer Múzeum termeiben ezekben a hetekben a német autógyártás csodái rabolják el az ide látogatók szívét, azonban érdemes követni minket a különböző közösségi oldalakon is, mert a német heteket követően tematika váltás lesz, és idővel az olasz autók is színre lépnek majd. Most pedig tegyünk egy utazást a húszas-harmincas évekbeli Olaszországba, ismerkedjünk meg az egyik leghíresebb olasz autómárka korai időszakával és egy korai luxusautójával!
A Lancia Dilambda, avagy az Olasz V8, a torinói Lancia gyártó egyik 1920-as évekbeli luxusautó modellje volt. Többféle kivitelben, összesen 1685 példány épült 1928 és 1935 között. Végsebessége az akkoriban nagyon gyorsnak számító 120-130 km/h között volt. A motorháztető alatt dolgozó 4 literes, V8-as motor 101 LE-t tudott produkálni. A maga korában általánosnak számító hátsókerék-meghajtással rendelkezett. Az autó tervezése lehetővé tette a jobb- és balkormányos kivitelt is. Az akkori szaklapok dicsérték az autó nagy méretei ellenére is könnyű kezelhetőségét.
A Lancia cég elindulását követően (1906) autókat, majd teherautókat, katonai járműveket és repülőgépmotorokat is gyártott, ez utóbbi értékes tapasztalattal ruházta fel a V-elrendezésű motorok tervezése és gyártása terén.
A Dilambda projekt 1926-ban kezdődött, amikor is Vincenzo Lancia utódot álmodott meg a Lancia cég által 1922 és 1925 között gyártott, Trikappa autójának, amely az első V8-as konstrukciója volt a cégnek, és ami egy igazi luxusautó volt. A Dilambda ihletője a másik Lancia modell, a Lambda volt. A „Di” előtag ezután a modellek fejlettebb változatának jelzésére szolgált. 1928-ban már megtervezett alvázzal rendelkezett a Dilambda. Ez az alváz a maga idejében páratlanul robosztus és merev szerkezetű volt, független első felfüggesztéssel.
A Dilambdával először az amerikai piacot akarták meghódítani, 1928-ban már megépültek az első példányok, a prototípusok, amelyeket a New York Show-n kiállítottak, de az amerikai nagyközönség szívét nem sikerült megnyerni. Ekkor fordult a gyártó az európai piac felé. A Dilambda végül 1929-ben a Párizsi Autószalonon debütált.
Az autót három sorozatban gyártották, különböző típusszámokon, különböző tengelytávokkal, és az újabb széria példányain javítottak többek között a fékrendszeren, a sebességváltón, a differenciálművön és az aerodinamikán. A gyártott darabszámra vonatkozó adatok csak megközelítőleg pontosak, de annyi biztos, hogy közel 1700 Dilambdát gyártottak 1929-1935 között, amely nem tűnik túl nagy számnak, de figyelembe kell venni, hogy az autó megjelenése egybeesett a Wall Street összeomlását követő nehéz gazdasági időszakkal, és a luxus ilyen időkben nem sokak által volt megengedhető, így az autó ára szinte megfizethetetlennek számított.
A Lancia Dilambda az 1930-as évek sztárjainak nagy kedvence volt, többek között Greta Garbo és Ernest Hemingway is birtokolt ilyen autót.
A Lancia elsősorban az autói alvázát építette meg, a karosszériáját pedig olasz és külföldi karosszériagyártókra bízta, közülük példa a Cesare Sala, a Castagna és a Weymann sőt, érdekesség, hogy a híres Pininfarina neve is ide tartozik, aki ekkoriban kezdte karosszériaműhelyének üzemeltetését, és a Dilambda Cabriolet változatának elkészítése alapozta meg a későbbi hírnevét. Egyébként Lancia-nak kisebb részben volt érdekeltsége Pininfarina cégében, így az együttműködés még szorosabb formában valósult meg.
A Lancia Dilambda tehát rövid gyártási ideje ellenére mély nyomot hagyott a klasszikus autók korszakán, annyira, hogy a mai napig nagyra értékelt az autórajongók körében.