A Lancia Fulvia 1963 és 1976 között gyártott autó. A Tortonából Torinóba vezető római útról, a Via Fulviáról elnevezett autót az 1963-as Genfi Autószalonon mutatták be, és három változatban gyártották: Berlina 4 ajtós szedán, 2 ajtós Coupé és Sport, egy alternatív fastback kupé, amelyet a Zagato tervezett és épített a Coupé padlólemezére.

A Fulvias híres a motorsport történetében betöltött szerepéről, beleértve az 1972-es Nemzetközi Rally Bajnokság győzelmét.  A Road & Track a Fulviát „precíziós motorkocsiként, mérnöki erődemonstrációként” jellemezte.

A Fulvia Berlinát Antonio Fessia tervezte, hogy leváltsa a Lancia Appiát,A Fulvia elsőkerék-meghajtásra váltott, mint a Flavia modellek.

A Fulviával a Lancia hivatalosan is visszatért a versenyzéshez, miután 1955-ben visszavonult a Forma-1-ből; Ezúttal az erőfeszítés a rallyra összpontosult.

1970 kivételével a Fulvia 1965 és 1973 között minden évben megnyerte az olasz rallybajnokságot. A Fulvia rallykarrierje 1972-ben érte el csúcspontját, amikor a Lancia két fordulóval korábban megnyerte a gyártók nemzetközi bajnokságát.

Az 1974-es szezonban az öregedő Fulviát a Lancia Stratos HF váltotta fel. Ebben az évben a Lancia megnyerte második világbajnokságát, köszönhetően a Fulvia által az első futamokon szerzett pontoknak is – például a harmadik helynek, amelyet Munari szerzett a fárasztó Kelet-afrikai Szafari Rallyn.

Autó előállítása 1963–1976 között volt. Piero Castagnero tervező a Centro Stile Lanciában (Berlina és Coupé), Ercole Spada pedig a Zagato oldalon (sport) remekelt.

Az önálló Lancia márka utolsó nagy dobása volt a különleges műszaki megoldásokat, többek közt V4-es motort felvonultató Fulvia. Legendává azonban nem lépcsőshátú, hanem kupé változata érett.

A négyajtós Fulvia a kor egyik legjobb és legkifinomultabb kompakt szedánja volt.