1978-as Forma-1-es világbajnok és négyszeres IndyCar-bajnok. Öt évtizeden át tartó kiemelkedő versenyzői karrierjéért az évszázad versenyzőjének tartották. Andretti olyan versenyzőként is kitűnt, aki bármilyen pályán és bármilyen autóval képes győzni. Nyert sprint- és Forma1-es pályákon egyaránt.
Összesen 14 Forma1-es versenyszezonban vett részt 1968 és 1982 között. Összesen 128 startot tudhat a magáénak, ebből 12-szer győzött, és 19 alkalommal állt dobogóra. Rendkívül sokoldalú és sikeres versenyzőként ismert.
Számos alkalommal megnyerte az Egyesült Államok Auto Club Nemzeti Bajnokságát.
Mario Gabriele Andretti néven született 1940. Február 28-án Montonában, Olaszországban. Mario Andretti apja Trieszt közelében vezetett farmokat, de a család mindenét elveszítette a második világháborút követő kommunista hatalomátvételkor. Elköltöztek, és ideiglenes lakóhelyükkel szemben egy garázs állt, amelynek tulajdonosával barátságot kötöttek, innen eredeztethető az autók és az autóversenyzés iránti szeretet. Mario és ikertestvére, Aldo nézőként részt vettek az 1954-es olasz nagydíjon, ami teljesen lázba hozta őket. A család 1955-ben emigrált Amerikába. A két testvér elegendő pénzt gyűjtött össze, hogy vásároljanak egy 1948-as Hudsont, amellyel hamarosan a helyi versenyek közül többet is megnyertek, igaz, a szüleik tudta és beleegyezése nélkül, mivel az apjuk helytelenítette ezt a sportot. Aldo 1959-ben egy baleset, és az abból adódó súlyos sérülés (két hétig tartó kóma) után abbahagyta a versenyzést. Apjuk ekkor fedezte fel az ikrek titkos versenyzéseit, és rendkívül mérges lett.
Mario azonban tovább versenyzett, gyakran hetente többször, néha akár napi több versenyen is, és egyre nagyobb sikerrel. A következő két évben 46 versenyből 21-et megnyert. 1963-ban Andretti részt vett első United States Auto Club (USAC) versenyén, egy sprintversenyen, mely lehetővé tette számára, hogy ringbe szálljon néhány bajnokkal, köztük A.J. Foyttal. 1965-ben az Indianapolis 500-on az előkelő harmadik helyen végzett, és elnyerte az Év Újonca címet. Sokoldalúsága a versenyzés annyi ágában terjedt ki, amennyit Amerikában megtalált (megnyerte többek között a Daytona 500-at és a sebringi 12 órás versenyt is). Mégis megmaradt a vágy első szerelme, a Forma-1-es versenyzés iránt.
Az 1966-os szezonban nyolc győzelmet aratott, megtartva ezzel bajnoki címét. 1967-ben további nyolc győzelem követte a korábbi sikereket, bár kevés választotta el attól, hogy AJ Foyt megszerezze előle a bajnoki címet. 1968-ban már a saját csapatával versenyzett, és bár négyszer is nyert, nem volt elégedett az eredményekkel. 1969-ben három nagydíjon is indult a Lotus istálló színeiben, F1-ben, de emellett az IndyCar bajnoki cím visszaszerzését tartotta fontosnak, ezért csak alkalomszerűen versenyzett F1-ben. Ismét az IndyCar versenyekre koncentrált, és megnyerte az Indianapolis 500-at, amely élete egyik legnagyobb győzelme volt. Azonban, az 1970-es szezonja az IndyCar versenyeken nem lett sikeres. 1971-ben csatlakozott a Ferrari F1-es csapatához, és a dél-afrikai nyitófordulót meg is nyerte, amely egyben az első nagydíjgyőzelme volt F1-ben. Közben az IndyCar szezon ismét kiemelt fontosságot kapott az életében, de miután egyetlen versenyt sem tudott nyerni, elhagyta csapatát. 1964 óta nem volt év, hogy győzelem nélkül zárjon egy IndyCar szezont.
A cikk folytatódik a második, befejező részben, amelyből megtudhatjuk, hogyan alakult Mario Andretti kerrierje Forma1-es pilótaként, majd az azt követő versenyeire és eredményeire is kitérünk, végezetül pedig a visszavonulását követő időszakról is említést teszünk.