1996 érdekes kérdésekkel indult: Vajon Michael meg tudja-e tartani a bajnoki címet, és – a Forma-1 történetében mindössze másodszorra – sikerül-e háromszor egymás után megnyernie a bajnoki címet? Hogyan teljesítene az “újonc” (bár 1995-ben az IndyCar világbajnoka), Jacques Villeneuve, és ami még fontosabb, milyen jól teljesítene Damon Hill? Megnyerné a bajnokságot? Megtartaná-e a Williams versenyzői állását?
Úgy tűnt, hogy a szezon során több aggodalom volt a pályán kívül, mint a pályán. A kevés előszezoni tesztelés ellenére a két Ferrari a második sorban állt Melbourne-ben, és Eddie Irvine mindössze a harmadik pilóta lett, aki megelőzte Michaelt (mindegyikük csak egyszer). Az autó azonban nem volt teljesen rendben, és a megbízhatóság érdekében a korai versenyek közül több futamot a ’95-ös autóból származó alkatrészekkel futottak. Ennek ellenére Michael Argentínában, a Nürburgringen és Imolában figyelemre méltóan közel volt az élmezőnyhöz, a Nürburgring pedig a csúcsot jelentette, mivel a verseny 2/3-án keresztül keményen megszorongatta Villeneuve-t. Aztán jött Monaco és a találkozás az Armco-val…
Barcelona pont az ellenkezője volt, mivel Michael teljesen szétverte az ellenfeleket, és a leggyorsabb köre több, mint 2 mp-cel gyorsabb volt, mint bárki másé! Sajnos ezt egy megbízhatatlan időszak követte. A legrosszabb az volt, hogy a Francia Nagydíj bemelegítő körén, miután Michaelnek sikerült megszereznie a pole pozíciót (első rajtkocka), felrobbant a motor! Végül Spában és Monzában jobbra fordultak a dolgok, és mindkét futamot megnyerte, a tifosiak pedig őrjöngtek, mert 1988 óta először győzött a Ferrari Monzában. A harmadik, majd az utolsó versenyen elért második helyezés egy meglehetősen sikeres évet zárt le – nem olyan sikeres, mint amilyet egyesek reméltek, de olyan sikeres, amilyet az adott körülmények között el lehetett várni.
1997 egyszerre volt sikeres és kudarcos. Siker, mivel Michael majdnem megnyerte a bajnoki címet, de kudarc, amikor ez végül nem valósult meg (és az is, ahogy a csata véget ért). A szezon eleji hullámzó forma után, amely két második és egy ötödik helyet hozott Michaelnek, Michael egy domináns futamot vezetett az esős Monacóban, és ezzel átvette a vezetést a bajnokságban. Barcelona (a változatosság kedvéért) gyenge futam volt, de Michael ezután megnyerte a következő két futamot, Montrealban pedig némi szerencséje is volt. Aztán Silverstone-ban, miközben vezetett (részben Villeneuve problémás boxkiállásának köszönhetően), elromlott egy kerékcsapágy. A hazai második hely, majd a magyarországi negyedik hely egy gumirágós negyedik helyezéssel olyan helyzetbe hozta Michaelt, hogy Villeneuve jó futama után a bajnoki cím Jacques kezébe kerülhetett volna.
Spa-ban azonban nem így történt, mivel Michael egy vizes-száraz versenyen bizonyította fölényét, és majdnem fél perc előnnyel nyert. Monzában nem sok változás történt, azonban Ausztriában és Luxemburgban Jacques esélyei nőttek, mivel két győzelmet szerzett, míg Michael Ausztriában a hatodik helyen végzett (egy sárga zászlós szabálysértésnek köszönhetően), Luxemburgban pedig egy első kanyarban történt incidensben (amelyben a két Jordan is érintett volt) javíthatatlanul megsérült. Furcsa futam Suzukában, mivel Jacques feltartotta a mezőnyt, miután többszörös sárga zászlós szabálysértés miatt felfüggesztették, csakhogy Jacques-ot Irvine megelőzte. Michael aztán az első boxkiállásoknál (épphogy!) megelőzte Jacques-ot, Eddie pedig átadta a helyét Michaelnek, miközben Eddie (szó szerint) közbeavatkozott. Michael megszerezte a győzelmet, így az utolsó futamra az élre állt (épphogy!).
Miután mindenki túltette magát a sokkon, hogy az első három versenyző azonos köridővel kvalifikálta magát, a futam elkezdődött, Michael vékony, de “biztonságos” előnnyel vezetett Jacques előtt. Közvetlenül a két pilóta második boxkiállása után azonban Jacques felzárkózott, és Jacques későn ugrott ki a Dry Sack kanyarban. Michael, részben meglepődve, először elfordult, majd befordult, a két autó összeért. Michael a kavicságyban ért célba, míg Jacques továbbment, és megszerezte a bajnoki címet.
Az 5 győzelem ellenére az év sokak számára nem a bajnoki címért folytatott küzdelem, hanem a jerezi incidens miatt maradt emlékezetes. Az incidens ellenére azonban Michael az év során, különösen Monacóban és Spában mutatta meg, hogy még mindig ő az, akit meg kell verni.