Egy finn származású forma 1 -es pilóta volt. A McLaren pilótájaként versenyzett, és az 1998, 1999 -es világbajnokságot is megnyerte. Sokan azt gondolták, hogy egy új sztár született a forma 1 világában. Becenévként a „repülő finn” megszólítást kapta. Már 5 évesen gokartozott, ahol kimagasló teljesítménye miatt több versenyt is nyert. Igazi pályafutását a Ford Formulánál kezdte, akikkel együtt versenyzett az F3 versenyeken Angliában, és Olaszországban. Az F3 egy harmadosztályú verseny, ahonnan a versenyző győzelmek után továbbléphetnek az F1 világába. Ez Mika Hakkikennél is így volt. Sorra nyerte ezeket a versenyeket, és kezdetben a Lotusnál helyezkedett el egészen 1992-ig. Összesen 1 évet töltött itt 1991-től. Azután a McLaren tesztpilótája lett, ahonnan továbblépett állandó pilótává Michael Andrettivel együtt. 1998 -ban 8 győzelmet is aratott, míg 1999 -ben 5 győzelme volt. 2000 -ben 2 győzelem után 2001 -ben bejelentette szabadságát, ahonnan végül nem tért vissza a pályára.
A McLarennél részt vett a Porsche szuperkupában, illetve a Monacói nagydíjon is, ahol mind a két versenyen első helyezést ért el.
„Amikor Michael ellen versenyeztem, a küzdelem sohasem ért véget a kockás zászlóig. Nem lehetett félvállról venni és lassítani, az utolsó esélyéig küzdött. Még akkor is, amikor az év végéig nem volt jó csomagja 1998-ban, mielőtt elkezdtek javulni a fejlesztésekkel. Nagyon kemény ellenfél volt, sohasem lehetett lebecsülni őt.” Mika Hikkaken
Ezek a gondolatok voltak a fejében, mikor Michael Schumacherrel versenyzett 1998 -ban.
Sikereinek köszönhetően ő lett Senna óta az első pilóta, aki világbajnoki címet nyert a McLarennel és Lewis Hamilton 2008-as sikeréig az utolsó is. Häkkinen egyáltalán nem lóg ki közülük, még akkor sem, ha a sportág egészét tekintve rövid, kétéves sikerkorszak volt az övé, amelynek végén Häkkinen már nem volt biztos abban, hogy folytatni tudja a versenyzést.
„A lehető legnehezebb dolog az, amikor az ember az utolsó nagydíjon nyeri meg a világbajnokságot. Együtt vacsoráztam Daviddel a nagydíj után Szuzukában, és azt mondtam neki, hogy a következő évben ő jön, mert én ezt már nem bírom tovább. Teljesen kimerültem, hihetetlen, hogy milyen nagy erőfeszítés kell egy világbajnokság megnyeréséhez. Borzasztó.” Mika Hakkinen.