A 365 Oldtimer Múzeumban találkozhatnak olyan autókkal, amelyek magyar túraversenyeken, csillagtúrákon részt vesznek, ilyen például a Mercedes A200 Cabriolet és a Mercedes-Benz SL 190 kabrió is. Cikkünkben egy olasz túraversenyről lesz szó, és bár a Múzeumot jelenleg német tematika uralja, ez nem zárja ki a lehetőségét, hogy a jövőben az olasz autók vegyék át a szerepet majd olasz tematikus hetek keretében. Amíg azonban ez várat magára, vessünk egy pillantást az egyik legnívósabb olasz versenyre, a Mille Miglia-ra, mely egy nyílt országúti hosszútávú verseny volt Olaszországban. Az 1927 és 1957 között összesen 24 alkalommal megszervezett éves versenyt fiatal Francesco Mazzotti és Aymo Maggi grófok, valamint Giovanni Canestrini autós újságíró és Renzo Castagneto sportmenedzser indították útjára. A verseny távja Bresciából Rómába és vissza nagyjából 1500 km volt. Számos autómárka köszönhette hírnevét a Mille Miglia-nak, mint például a Mercedes-Benz, Maserati, Ferrari, BMW, Alfa Romeo és Porsche. Ez részben annak köszönhető, hogy – becslések szerint – a verseny 5 millió nézőt vonzott. A verseny története során a legtöbb győzelmet az Alfa Romeo zsebelte be.
Az első versenyt 1927. március 26-án szervezték hetvenhét olasz indulóval, akik közül ötvenegyen értek célba. Az első Mille Miglia 1,618 km hosszú volt. A nevezést szigorúan a nem módosított sorozatgyártású autókra korlátozták. A győztes, Giuseppe Morandi, 21 óra 5 perc alatt teljesítette a távot, átlagosan 78 km/h sebességgel, OM autójával.
Az eseményt általában a helyi olasz pilóták és márkák nyerték, de három győzelmet külföldi autók hoztak el. Az első 1931-ben volt, amikor a német Rudolf Caracciola és Wilhelm Sebastian motorszerelő Mercedes-Benz SSKL autóval nyertek, először meghaladva a 100 km/h átlagsebességet.
1938-ban egy súlyos, 11 emberéletet követelő baleset történt, emiatt 1939-ben nem rendezték meg a versenyt, majd a megoldás 1940-ben egy 100 km hosszú pálya lett, amely Észak-Olaszország síkságain futott. Bresciai Nagydíj volt a verseny neve ekkor. Habár főleg olasz gyártók voltak jelen a versenyen, a német Huschke von Hanstein és Walter Bäumer által vezetett, aerodinamikailag továbbfejlesztett BMW 328 nyerte meg a nagy sebességű versenyt minden idők legmagasabb átlagával, amely 166 km/h volt.
1941-46 között a második világháború miatt nem szervezték meg a versenyt. 1947-től az olaszok ismét uralták a mezőnyt, ahogy előtte is, és visszatértek az eredeti koncepcióhoz, miszerint egy nagy kört kell megtenni az országban, és nem kilencet egy pályán belül.
Kevés külföldi szerzett dobogós helyezést az 1950-es években, de köztük van Juan Manuel Fangio argentin autóversenyző, akinek életét az április 2-i hírlevélben mutattuk be, és a honlapunkon jelenleg is olvasható. A verseny egy másik kiemelkedő külföldi versenyzője Sir Stirling Moss, aki 1955-ben egy Mercedes-Benz 300 SLR-rel indult a Miglián. A startot megelőzően hat felderítő kört futottak, amelyek során navigátora, Denis Jenkinson pályajegyzeteket készített, amelyek egy 540 cm hosszú papírtekercset foglaltak el. A verseny során Jenkinson a jegyzet alapján utasításokat adott Mossnak egy 15 kézjelből álló kódolt rendszer segítségével. A felderítő köröket egyébként a páros egyenlítésnek tekintette, hiszen olyan versenyzőkkel álltak szemben, akik jelentős előnyt élveztek helyismeretüknek köszönhetően. A versenytávot 10 óra, 7 perc és 48 másodperc alatt teljesítették, átlagosan 157 km/h sebességgel, rekordot állítva az 1,597 km-es változaton, amelyet a verseny fennmaradó utolsó két évében már senki nem tudott megdönteni.
A verseny sajnos nemcsak a versenyzőkre, hanem a nézőkre is veszélyt jelentett. 30 éves története során összesen 56 ember halt meg, ebből 24 versenyző, a többi pedig néző. Két, 1957-ben bekövetkezett halálos balesetet követően a versenyt rally-jelleggel folytatták 1958 és 1961 között, és ez utóbbi volt az utolsó éve az eredeti versenysorozatnak, ezután már nem rendezték meg újra.
A verseny azonban nagy űrt hagyott maga után, és 1977-től kezdődően egy utódot álmodtak meg az eredeti futamnak, amely a Mille Miglia Storica néven fut. A részvétel azokra az autókra korlátozódik, amelyeket legkésőbb 1957-ben gyártottak. Az útvonal (Brescia–Róma oda-vissza) hasonló az eredeti versenyhez. Ez a verseny a mai napig rangos autós esemény, és versenyzők százait, valamint nézők ezreit vonzza évről-évre.