A F1 versenysport egyik legjobb pilótájaként tartják számon. 1953. augusztus 8-án született Angliában, Birmingham közelében. Kilenc éves korában látta Jim Clark győzelmét a Forma-1-es Brit Nagydíjon, és ez arra inspirálta, hogy a legendás skót versenyző nyomdokaiba lépjen. Tíz éves korában kezdte versenyzői pályafutását egy barkácsolt gokartban. Felnőttként hosszú utat tett meg a Formula-1-es sikereiig: otthagyta mérnöki állását, és értékei eladásával szerzett pénzt arra, hogy 1977-ben benevezhessen a Formula Ford bajnokságra, amelyet meg is nyert, nem is akármilyen módon: az első versenyen nyaktörést szenvedett, és kis híjlán lebénult. Az orvosok eltiltották a vezetéstől, de ő ennek ellenére megszökött a kórházból, és folytatta az idényt. Pár évvel később, miután megszerezte az első futamgyőzelmét, ismét baleset áldozata lett, és csigolyatöréssel kórházba szállították. A sérülései ellenére elfogadta a Lotus istálló felkérését tesztvezetésre, és mivel jól teljesített, szerződtették. 1980-ban a Lotus égisze alatt három versenyen is részt vett, de egyik alkalommal sem volt szerencséje. A következő évben fordult a kocka: a csapat első számú versenyzője, Mario Andretti távozása után megkapta annak autóját. Első teljes idényében 14 futamon indult, és az összesítésben 14. helyen végzett. 1982-ben a Lotus főnöke két évre szerződtette, és az istálló második számú versenyzője lett. Háromszor állt fel a dobogóra. 1985-ben a Williams csapathoz került, és ebben az évben egy szabadedzésen balesetet szenvedett: 322 kilométeres sebességgel a korlátnak csapódott, ezzel megdöntve a legnagyobb sebességű baleset rekordját. Szerencséjére agyrázkódáson kívül nem történt baja. Az eset nem vetette vissza a versenyzését, és a szezon végén két nagydíjat is nyert. A csapatváltás meghozta neki a várva-várt győzelmeket. 1987-ben összesen hat alkalommal nyert, de az utolsó előtti futamon súlyos balesetet szenvedett. A következő évben a Williams csapatnak nem volt versenyképes motorja, így Mansell csak a 9. helyen végzett a pontversenyben. Ekkor a Ferrari szerződést ajánlott neki, amit elfogadott, és ezzel ő volt az utolsó ember, akit a legendás Enzo Ferrari szerződtetett. 1989-ben három futamgyőzelmet szerzett, ám a csapattársával egyre romlott a kapcsolata, és a szezon végén a visszavonulás mellet döntött, de Frank Williams meggyőzte, hogy maradjon, és 1991-ben egymás után négy futamot is meg tudott nyerni, és az összetettben második lett. 1992-ben végre révbe ért: a régóta várt világbajnoki címet sikerült megszereznie. Zsinórban öt győzelem, majd a Hungaroringen elért második helye elhozta neki régi álma megvalósulását. Ez volt karrierjének csúcsa, az ez utáni években még nyert futamokat, de korábbi illusztris sikereit nem tudta megismételni. 1993-ban az amerikai versenysorozatban, az IndyCar-ban is elért győzelmeket, Mario Andretti csapattársaként.
Mansell leginkább látványos előzéseiről volt ismert. Versenyzése során összesen 32 balesetet szenvedett el. A F1-ben 15 szezont versenyzett, ezalatt 187 alkalommal állt starthoz, 31 győzelmet aratott, 59 alkalommal állt a dobogón, és 30 alkalommal futotta a leggyorsabb kört. 41 évesen vonult vissza a versenyzéstől. A győzelmeit tekintve Lewis Hamilton után a második legsikeresebb brit versenyző.
2001-ben részt vett az első és egyetlen kétüléses Forma-1-es autókkal rendezett versenyen. 2005-ben bekerült a Nemzetközi Motorsport Hírességek Csarnokába. Érdekesség még, hogy a Hungaroring 4-es kanyarját Mansell-kanyarnak hívja a szakzsargon. Jellegzetes, nagy bajuszt viselt, amiről könnyen felismerték az F1-es versenypályákon világszerte.