Ott ért véget az előző rész, hogy Battista Farina és Enzo Ferrari megegyeztek, és ez hosszú évekig meghatározó volt mindkét cég életében. Ezt követően Farina a 50-es évek közepén részt vett az Alfa Romeo-nál az új Giulietta Spider megtervezésében is, amely az évtized végére nagy számban legyártott modell lett és rendkívüli sikernek örvendett.
1959-1960 között a Cadillac számára tervezett karosszériát. A Brougham projekt során először Chuck Jordan és Dave Holls, a GM nagy nevű dizájnerei megtervezték az autót, a Cadillac legyártott mindent a karosszérián kívül, majd az alvázak a motorral és a váltóval együtt Detroitból Torinóba utaztak, ahol a Carozzeria Pinin Farinában elkészített karosszériákat kézi munkával ráillesztették az alvázra. Ezután az autók visszahajóztak Detroitba, és a Cadillac piacra dobta a luxus Eldoradót. Luxusnak számít, hiszen 1959-ben kevés autóban volt alapfelszereltség része például az Autronic Eye (az autó elhalványította a távolsági fényszórót, ha észlelte, hogy szemből közeledik felé egy másik jármű), E-Z-Eye glass (egy speciális kék-zöld festékkel kezelt üveg, amely megszűri a napsugarakat és meggátolja, hogy felforrósodjon a beltér), tempomat, automatikus csomagtérnyitás, elektromos zárak, kétzónás fűtés, klíma, polarizált napellenző, elektromos antenna, elektromos rögzítőfék, elektromos ablak. Az autó nagyon drága volt, egy újépítésű ház árába került (nagyjából 13.000 dollárba), és bár megvették mindet, a projekt mégis hatalmas veszteséggel zárult, mivel a hajóztatás és a Pinin Farina által végzett összeszerelés költsége meghaladta a nyereséget, emiatt egy évvel később leállították a gyártást.
Farina hivatalosan 1961-ben változtatta meg nevét „Battista Pininfarina” -ra. Ugyanebben az évben, 68 éves korában átadta cégét fiának, Sergiónak és vejének. A két esemény összefüggött annyiban, hogy az üzlet ekkor a Pininfarina nevet vette fel.
Az utolsó terv, amelyben közreműködött, az 1600-as Duetto volt az Alfa Romeo számára, amely 1966 márciusában debütált a Genfi Autószalonban. Kevesebb mint egy hónappal később, április 3-án halt meg.
A Pininfarina a 60-as évek közepétől a modernizáció útján haladt, nyitottak többek között egy Tanulmányi és Kutatóközpontot (1966), valamint egy Számítási és Tervezési Központot (1970), és 1972-ben megnyitottak egy nagyméretű szélcsatornát, amely funkciója az autó és a levegő közötti kölcsönhatások vizsgálata. 1982-től a tervezési és kutatási részleget teljesen elválasztották a gyártási részlegtől. A cég nevéhez fűződik továbbá a Cadillac Allante, a Mitsubishi Pajero és a Volvo C70 modell megtervezése is a kétezres évek előtt.
2004-ben Battista Pininfarinát beiktatták az Autóipari Hírességek Csarnokába.
2008-ra már rengeteg adósságot halmozott fel, és nagy veszteségekkel működött a cég. Végül a Mahindra Group, az indiai Mahindra & Mahindra autóipari vállalat tulajdonosa beleegyezett abba, hogy mintegy 168 millió euró értékben megvásárolja az olasz Pininfarina SpA karosszéria tervező céget. A Pininfarina elnöke Paolo Pininfarina lett, aki Battista Pininfarina unokája.
A 365 Oldtimer Múzeum gyűjteményében jelenleg az alábbi, Pininfarina által tervezett autókkal találkozhatnak:
Fiat 124 Sport Spider
Fiat 130 Coupe
Alfa Romeo GTV & Spider 916 series
Cadillac Series 62
Ferrari 360 Modena
Maserati Quattroporte V
Érdemes egyszer megtekinteni ezeket a járgányokat, és megállapítani a nyilvánvalót: azt, hogy Battista Pininfarina nemcsak egy céget, de egy stílusirányzatot is útjára indított.